2016. május 8., vasárnap

Ismét a kövek között

Ugye, megint eljöttem Bárnára, ahogy megígértem magamnak. Mert Szilváskő a múltkor kimaradt, meg egyébként is. Ismét verőfényes napsütés fogadott, most májusi hangulattal, és aranyat érő záporokat is jósoltak mára. A cél Szilváskő felderítése volt, és vissza Bárnára Szérkő felé. Kb. három-fél négyig kellett visszaérnem, hogy négyre odaérjek Roziért a sulihoz. Most a múltkori túrához képest az ellenkező irányban indultam a kohász kéken. 
Menni kék

A Cartographia Karancs-térképe sajnos csak fájlban van meg (bemásoltam a telefonra), ráadásul elég régi, és mint kiderült, mára nem egészen úgy futnak az utak, mint a  térkép készítésekor. Szepessy alapműve a szilváskővi túrát Rónabányáról indítja, most tehát azt a leírást nem követhettem, és a térkép alapján terveztem meg az utat. E szerint eleinte a kék, majd jobbra a sárgán, aztán ugyancsak jobbra a sárga háromszögön, onnan meg, ahogy sikerül. 
Térképrészlet
Az erdő ugyanolyan tavaszias rügyező és élénkzöld volt, mint a múltkor, érdekes módon bizonyos fák még mindig nem hajtottak leveleket. A levegő tele volt madárdallal. Egy kakukk megszállottan fújta két hangból álló repertoárját, ami azonban a fejemben egy egész dallamot szabadított el, amit sokáig nem tudtam megfékezni. A folyamatosan ismétlődő D-B, D-B (ti-tá, ti-tá) Beethoven b-dúr zongoraversenyének rondó tételéből a kezdő taktust idézte fel nagy erővel, ezt kellett folytatnom magamban újra és újra.

Kakukk és tovább

Szilváskő közelébe érve aztán, a sárga háromszög elágazásnál egyszer csak a Family Frost furgon "Szólj anyádnak, adjon pénzt" agresszív dallama harsant fel meglepetésszerűen, valahol nem messze, elnyomva a fejemben tomboló zongoraversenyt, és jelezve, hogy  igen közel járok Rónabányához. Bicajjal jártam erre párszor, nagyon szép kis hely. Meg a Karancs -Medves teljesítménytúra 50-es távja is itt halad el,  éppen ezen a sárga úton, csak akkor ott le kell menni a völgybe,  hogy aztán fel lehessen mászni a Somlyára, meg a Pécskőre.

Most nem mentem be Rónabányára, hanem felfelé vettem az irányt, Szilváskő felé. A gerincre érve két sírkereszt fogadott, cseh katonák meglepően szépen rendben tartott sírja, emlék az 1919-es zűrzavaros időszakból, amikor az éppen megalakult Csehszlovákia minél nagyobbat akart kiharapni Magyarországból. A cseszkó egységek még Kisterenyét is elfoglalták volna, de a bátor palócok elkergették a megszálló csapatokat. A szlovák határ most itt húzódik pár száz méterre, a telefonom olykor be is jelentkezik a szlovák hálózatba.

Cseh katonasírok

Valami oszlopok betontalapzatának nyomait láttam, meg leharcolt reflektorokat, a valaha itt működött nehézipar bozótban rejtőző maradványait. A sok évtizedes bányaművelés látványosabb nyomokat is hagyott errefelé: Szilváskő bazaltcsúcsa mintha kettétört volna, hatalmas repedések tátonganak a hegytetőn, olyan mélyen, hogy némelyiknek alig látni az alját. Szepessy könyve szerint ezek az izgalmas látványt nyújtó szakadékok a sok méteres mélységben húzódó, felhagyott bányaalagutak beomlásakor keletkeztek éppen 99 évvel ezelőtt, 1917 májusában. Erről tudósítanak az út melletti geoparkos információs táblák is. A beszakadás következtében egy csomó barlang is keletkezett, melyek aztán többek olyan vicces neveket kaptak, mint pl. Darázsfészek-barlang, Sárkánytorok-barlang vagy Farkaskölyök-barlang. A hasadékokat romladozó deszkakarám keríti el, jelezve a hebehurgya turistáknak, hogy csak óvatosan szökelljenek a sziklákon. 
Hasadék


Hasadék

Hasadék

Hasadék korláttal és túrabottal

A tanösvény egyik nfótáblája

Kilátás Szilváskőről

A Szilváskő kétpúpú hegy (sőt a leírás szerint hármas csúcsú), messziről felismerhető jellegzetes alakja. A másik púpon, a kis sziklánál hasonló, de jóval szelídebb hasadékok találhatók, meg egy remek kis sziklamászó fal. 
A sziklamászás szabályai

Háttérben a sziklamászó fal

 A fal fentről


Szilváskőről torony iránt, illetve Szérkövet megcélozva lesétáltam a hegyről, majd egy tágas, kényelmes úton leereszkedtem a Bárna-patak völgyébe, és a csalánmezőtől övezett, mély árokban folyó patakon átkelve nekiláttam, hogy megmásszam azt a híres szérkövi homokkőfalat. 
A szérkövi homokkőfal

A völgyben Bárna a Szérkő oldalából nézve





Közben kicsit eleredt az eső, kellemesen langyos volt,  nagyon jól esett. Aztán beértem Bárnára. Úgy érzem,  tartogat még szép túrautakat ez a környék.



Panoráma. Az útirányban Szérkő, jobbra Kiskő és Nagykő



Álcázott vadászles

Nem megy tovább

Tényleg mélyút

Palóc ház, hat évvel Szilváskő összeszakadása előttről

Védőszent


Itt a vége...

2016. április 29., péntek

Kirándulás a kövek között

Bárnára érve ragyogó napsütés fogadott, egy igazi április közepi kánikula ígérete. Még sosem jártam itt, és meglepődve tapasztaltam, hogy várakozásommal ellentétben Bárna egyáltalán nem az a halódó kis zsákfalu, nem is tudom, miért hittem ezt, hanem egy rendezett, közepes nagyságú község, napelemparkos községházával, tiszta utcákkal, rendes házakkal, nagyon szép kis barokk templommal. És nem mellékesen csodás környezettel.

Napelempark és barokk templom

Előzetes terveim szerint Szepessy Gábor Karancs-Medves témájú könyvében leírt túrautakat készültem bejárni, Nagykő, Kiskő, Szérkő sorrendben (Szilváskő és Ejmiakő most kimaradt).
Útvonalterv a könyvből

A kohász kéken indultam el a Nagykő irányába, egy csupa süppedős homok borította mélyúton. Pólómat levetettem, hadd égessen a nap, égetett is rendesen. A tavaszi erdőnél, azt hiszem, nincsen szebb. Ilyenkor a hihetetlenül élénk zöld és illatos minden, virágoznak a fák, bokrok. Később, nyárra kissé megfáradnak már a színek, nem árasztanak olyan friss és üde hangulatot, mint ilyenkor, tavasz közepén.





Mélyutak 

Bárna környékének első nevezetessége Nagykő nem más, mint egy nem túlságosan magas (519 m) vulkáni eredetű (bazalt) kúp, melynek sziklás csúcsáról remek kilátás nyílik a Cserhát, a Karancs, a Mátra és a Bükk hegyeire, sőt jó időben az Alacsony- és Magas-Tátra is idesejlik. Szép és könnyen járható út vezet fel, amely körtúraként is bejárható, a kék háromszögön fel, a kéken vissza, vagy fordítva. 
Panoráma kilátás a Nagykőről




Táblák

 Innen visszasétáltam a kék kereszt elágazásig, és tovább a Kiskő felé, ahol Szepessy könyve szerint egy kincsrejtő barlang is megbújik. A gerincen vezető széles,  homokkal borított úton kellemes volt a séta. A Kiskő alatt kiépített nyársaló hely, újszerű rönkbútorokkal fogad, és egy információs tábla a barlang történetével. Mivel a barlangot valóban kincsrejtőnek hitték, egy Geyza nevű kalandor földbirtokos egyszer, vagy száz éve, három bányásszal tárót vágatott a sziklába, hogy a kincset megkeresse. A barlangnak egyébként persze volt természetes bejárata is, ma is megvan, föntről lehet beereszkedni vagy zuhanni. Azóta viszont így egy kényelmes vágaton keresztül is be lehet jutni. Nem sok minden van bent, egy viszonylag kicsi üreg,  amely egyszer régen, még az aktív vulkánok idején, tűzhányás közben keletkezett. Kincs nincs, illetve maga az egész hely egy kincs. A csúcsról itt is szép a kilátás a kövek: a Nagykő, Szérkő, Szilváskő felé, illetve a Mátra, a Bükk és a Karancs irányába. Meg ha nem figyelünk, be lehet esni a barlangba.
A kiskövi barlang táró bejárata

Itt lehet beesni a kiskövi barlangba

Kilátás a Kiskőről Nagykő felé

Kilátás a Kiskőről a Szérkő felé


Táblák

 Tovább indulva elhagytam a turistautat, és kiválasztva egy irányban kb. a Szér-kő felé tartó ösvényt, elindultam lefelé a hegyről. Az erdő csontszáraz volt, csak itt-ott, a patakok környékén akadt egy kevéske sár. Gombát találni esélyem sem volt, pedig készültem egy kis májusi pereszkére. A szemközti hegyvonulatra egy keskeny, kanyargós ösvény vitt fel, amely telis tele volt halott cserebogarakkal. Fura kis út volt, a nyomokból úgy tűnt, leginkább montisok és terepmotorosok használják.


Útközben egyszer csak
A nap egyre kegyetlenebbül tűzött, mármint áprilishoz képest, és a napsütés meg a sok homok látványa  egészen nyárias hangulatot varázsolt. A tetőre felérve a fáktól alaposan megkopasztott gerincen haladtam tovább Szérkő, illetve Bárna felé. A mély  völgyekből most is láncfűrészkórus zaja hallatszott.

Gömbkövek a tábla tövében
 Szérkőről sajnos semmilyen irányba nem lehet kilátni, viszont van ott egy szép nagy homokkőfal és található egy csomó gömbkő, teniszlabdányitól a focilabdányiig. Eddigre sajnos elfogyott a vizem is, mert a nap, ugye, égetett rendesen továbbra is. Innen ismét csak nincs messze Bárna, szépen lesétáltam az újra megtalált kék háromszögön. A faluban hűvös forrás fogadott, nagyon hálás voltam érte, mert egy kissé kitikkadtam már. És a templomhoz visszaérve véget ért a kirándulásom. Ide újra eljövök, ugye?
Járműpark Bárnán


Forrás Bárnán


Itt a vége...

2016. április 5., kedd

Decathlon Sástó13 TT

Hanka pénteken éjszaka jött haza, az utolsó busszal, de ennek ellenére hősiesen kitartott korábbi elhatározása mellett, hogy szombat reggel eljön velem teljesítménytúrázni a Mátrába. Utoljára vagy két éve a Dombai-tó túrán voltunk együtt a Mecsekben. Jó kis túra volt az is, Évus is ott volt, felmásztunk a Zengőre, meglátogattuk Püspökszentlászlót, igazán emlékezetessé azonban a hasfájás tette (tudod, amikor annyira fájt a hasad). A mostani Decathlon túra rövid távját korábban Rozival teljesítettük már párszor, illetve az akkori rövid távot, most ugyanis másfelé vezették az utat, a neve is más lett, Szent Annát felváltotta Sástó. Fél tíz körül értünk Mátrafüredre, ahol a nagy teljesítménytúráknál megszokott látvány fogadott: szinte egymás hegyén-hátán parkoló autók és túratársak hömpölygő tömege, ameddig a szem ellát. Szerencsére az Avar szálló parkolójában általában akad hely, igaz, kb. 1 km-re van a rajtterülettől, de hát amúgy is sétálni jöttünk, ugye. A rajtnál, az erdészeti iskola aulájában is a várt nyüzsi fogadott, ráadásul mire beneveztünk volna, elfogyott a rövid táv itinere. A szervezők nem számítottak ennyi helyszíni nevezőre, ez később a nápolyiellátásban is megmutatkozott. Szóval várni kellett, de szerencsére eléggé elöl álltunk a sorban. A középtávon (25km) folyamatos volt az indítás, fel is vetettem Hankának, hogy mit szólna hozzá, és már hajlott is volna rá, de akkor meghozták az itinereket, így aztán elindulhattunk a választott távunkon is. Szépen, ütemesen haladtunk felfelé a sárgán, Sástó felé, lazán kerülgetve az előttünk vánszorgókat. Szinte nyárias napsütésben fürdött az erdő, sár is alig volt, kissé meg is izzadtunk, mire a Rákóczi forráshoz értünk. Itt volt az első ellenőrző állomás -- és egyben természetes frissítő pont is, hiszen mi frissít jobban a hűvös forrásvíznél? Az Adrenalin parkot alulról kerülve átvágtunk a sástói bazársoron, majd a békáktól hemzsegő nagyréten ismét megálltunk egy pecsétért az ellenőrző pontnál. Megcsodáltunk egy hatalmas békát, amely egy kisebb békát vitt a hátán (ámbár lehet, hogy házaspár volt), majd innen lekanyarodtunk Lajosháza felé, ahol rövid pihenőnk alatt Hanka befalt két Horalkyt a saját készletből -- a korábbi években még osztogattak a túrázóknak egy-egy Horalkyt (a nápolyis cég a túra egyik szponzora volt), most azonban kibontották és feldarabolták a nápolyiszeleteket, nyilván azért, hogy mindenkinek jusson.  Még öt kili volt hátra. Hanka lábát kissé megtörte a cipő, és ezért némileg furán mozgott, de nem panaszkodott, ügyet sem vetett rá, sőt a végén, a Kozmáry kilátó után még futni is kedve támadt. Így kocogtunk be a célba, összességében 2:36 alatt téve meg a 12.6 km-t 420 m szintemelkedéssel. Kellemes kis túra volt, és a lábfeltörést tekintve utólag megállapíthatjuk, jobb, hogy mégsem a 25-öst választottuk. Hanka annyira belelkesedett, hogy megígérte, ha a jövő heti Muzslára egyéb elfoglaltság miatt nem is jön, két hét múlva a Szent Lászlót nem hagyja ki, és újra eljön együtt túrázni velem.
Térkép
A Cserkő-bányánál vigyorogva




Itt a vége...

2016. január 31., vasárnap

Téli Mátra (M) TT 2016

És felvirradt az első idei teljesítménytúra napja (a múlt heti Bükki Kihívást nem számítva). A Téli Mátra talán a legnépszerűbb túra mind közül, a résztvevők száma  az összes távot számítva több ezerre rúg. Ez körülbelül azt jelenti, hogy a túrázók szinte élő láncot alkothatnának a túraútvonalon, tehát ez sem az az esemény, ahol az ember csöndben elmélkedve elmélyedhetne a természet szépségeiben. De ki akarna ilyet tenni egy teljesítménytúrán? Mátrafüred felé az út szélén parkoló autók sora, mint egyfajta előzetes tömegindikátor, szinte Gyöngyösig ért. Mi viszonylag jó helyen, a kihalt Avar szálló parkolójában, a rajt-cél-területtől kb. egy kilométerre találtunk helyet. A rajt felé közeledve túrázók tömegei áramlottak velünk szembe, mintha egy május elsejei felvonuláson próbáltunk volna meg lázadóként a ellenkező irányba vonulni. A szervezők viszont igen jól kezelték ezt az emberbőséget, a regisztráció és a rajt csak pár percet vett igénybe, és máris sodródhattunk az áradattal az erdő irányába. Az út az előzetes várakozásoknak megfelelően igen sáros volt (hiszen mostanában szinte folyton esett az eső). Némi télies jelleget csak a sár alatt sok helyen megbúvó jégpáncél (korábbi havazások rejtőzködő maradványa) mutatott. Nem volt hideg, plusz egy-két fok lehetett, általában köd volt, de itt-ott a nap is kisütött néha. Lajosházáig csak a Cserkő-bánya látványa, illetve a peremén vezető turistaút jelentett némi érdekességet. Ez után azonban valóban izgalmas helyek következtek, ez az út, a Nagy-völgyben vezető Z+ sok-sok nagyszerű patakátkelést kínál, gerendán, köveken, zuhatagokon át.
Átmászik

Átért

Aztán a Vörösmarty-turistaházig megint csak sár, sok sár. Az ellenőrzőpontokon egyébként a várakozásoknak megfelelően mindig százas nagyságrendű tömeg evett-ivott, mintha egy-egy hatalmas piknikbe csöppentünk volna. A szervezők egyfolytában jöttek-mentek a teás kancsókkal, és egyre csak töltögették a meleg teát a sosem csökkenő hosszúságú sorokat alkotó túrázók bögréibe: hektószámra főzhették a teát, mert szerencsére nem látszott kifogyni a készlet.
Pihenő a Vörösmarty TH kertjében

A Pisztrángos-tó felé vezető út természeténél fogva mindig mocsaras, most sem volt ez másképp, de máskor legalább a Kékesre menet a  hó leszedi a bakancsra tapadt sarat. Hó azonban most mutatóban sem nagyon akadt, A Pisztrángosnál konstatáltuk, hogy a szintidő peremén egyensúlyozunk, ebben a tempóban valószínűleg beérünk, de az is lehet, hogy nem.

Zsíroskenyér a Pisztángos-tónál

Ez Rozit annyira fellelkesítette, hogy a hegymenetben szinte alig tudtam tartani vele a lépést. Talán az ellenőrző állomásnál elfogyasztott zsíros kenyér segített, felfelé a meredek oldalban sorra hagytuk el a túratársakat. A csúcsra érve kissé visszavettünk a lendületből, főleg, mert az ellenőrző pont előtt hosszú sor kanyargott, és legalább öt percet ácsorogtunk, mire bejutottunk a pecsétet kezelő munkatárs színe elé. 
Csúcsfotó teával

Csúcsvideó

Az időből behoztunk legalább negyed órát, viszont el kellett menni vécére, így aztán lesétáltunk a szanatóriumba, ahol tiszta  vécé található, és ahol, a kitérő miatt így vissza is adtuk azt a negyed órát. A Kékesen sem nagyon volt hó. A sípályán még csak-csak, másutt azonban semmi, illetve helyette sár. 
Sár és sor az embersűrűs vadonban

Még sár

A Kékesről lefelé a csúszós ösvényeken néha meg-megakasztotta a forgalmat egy-egy nehezebben vagy túl óvatosan mozgó túratárs, olyankor egész rendes tömeg torlódott fel, mivel ezeken a helyeken nem lehet kerülni, olyan szűk a hely.  Egy helyen mentők ápoltak egy lába töröttnek látszó hölgyet, és ránk szóltak, hogy ne kapkodjunk, mert a sár alatt csupa jég minden. Végül lazán, a szintidőn belül több mint negyed órával beértünk. 9:22-kor indultunk és 16:05-kor érkeztünk, a szintidő 7 óra volt, a táv 25,2 km. Átvettük a jól megérdemelt jelvényt és oklevelet, aztán elmentem a kocsiért. Hazafelé még beugrottunk a Farkasmályi 23-as számú pincébe, hogy vegyünk valami finomat estére, mert azt nem érdemes kihagyni, ha erre járunk.  

Útvonal
(a mi gps-ünk kicsit másképp mér, mint a hivatalos)
         

Itt a vége...